Keresztutak közép- és legújabb korban

Negyedszázados emlékeim serkentek fel, amikor a Trio Calamona lemezét hallgattam. Ismét egyetemista lettem, és ott ültem az ELTE francia tanszékén - még a Pesti Barnabás utcában - és nagyra nyílt szemekkel hallgattam Szabics Imre tanár úr elôadásait az ófrancia költészetrôl, az Arthur-regényekrôl és a trubadúr-költészetrôl. Imádtam az erôteljes ófrancia és az óprovencal-nyelvet, próbáltam fordítani is belôlük. Most ez a lemez ismét visszahozta annak a mesés középkornak az érzését. Retrouvére - ez a lemez címe, amely a Periferic Records kiadásában jelent meg. Kedvemre való szójáték, hiszen egyfelôl utal a francia dalnokokra, a trouvére-ekre, másfelôl pedig egymásra találást is jelent. A lemez, amelyen Koncz András hiteles énekét, Mizsei Zoltán ütôs és billentyus játékát és Gyulai Csaba, a Makám-Kolinda hegedu és kobozmegszólaltatását élvezhetjük, igazi keresztúttá válik, ahogyan ez a középkori naptárakban, arany iniciálékban és legendákban, és az ezekbôl kinôtt tarot-kártyákban kötelezô, hiszen mindannyian szüntelenül vándorlunk lelkünkben, és állandóan választások elé kerülünk. Mindegy, hogy Anjou Károlyt, Konrad von Würtburgot vagy a német minnesa:ngerek legnagyobbját, Walther von der Vogelweidét halljuk. Az ôsi dallamok belesimulnak a mai hangokba, a jazz, a világzene hangjaiba, és kereshetjük az összefüggéseket az éhezô, pestisjárványokon és értelmetlen kereszteshadjáratokon keresztül vágó lovagok és egy olyan mai kortárs-népzenész között, mint a mindig új kereszutakat keresô Grencsó István szaxofonjátéka között. És az egész olyan lesz, mint egy nagyon szerelmes ölelés, mint amikor egy szenvedélyes asszony álmában, mint egy még burokban lévô embrió, keresi kedvesének érintését. A lemez éppen azoknak szól a legszebben, akik sok-sok kín és tépelôdés után megtalálták igazi útjukat.

gluck