Hittel, himnusszal, hanggal

A hit tisztasága, ami sokkal több, mint bármely vallás. Isten dícsérete és a közös éneklés gyönyöre. Fohász és közösségi érzés. Az orgona zengése, amely
a legutolsó pogányt is képes megindítani. Egy lemez, amely megszentelt falakat hoz be a szobába, bárkinek, aki manapság szelíd, jóságos katarzisra
vágyik. Böszörményi Gergely református lelkész családból származik. E sorok írójának személyes élménye, hogy az ô édesapja templomának szomszédságában lakott kollégiumban, és kevésbé kegyes éjszakákon az ô kertjén keresztül, rózsatövek között lopakodott haza társaival együtt, de azért többször megfordult magában a templomban is, egy-egy szép, versmondásokkal gazdagított orgonaghangversenyen. Böszörményi kiadói-produceri
tevékenységének egyik csúcspontjára ért a Református énekek I. lemezének kiadásával, amely a zenét fogantatása, belsô indíttatása, tartalma alapján
megítélôk számára nem fog elkülönülni a Periferic Records progresszív rock, jazz vagy világzenei kiadványaitól. Tulajdonképpen ez a lemez is világzene valahol: magyar, francia, német, finn, angol dallamok hozzánk közelebb a klasszikus zsoltárokat, a szerzôk között találjuk Kodály Zoltánt is. Az egyetemesség szólal meg abban, hogy
öt, különbözô nemzedékeket képviselô kórus énekli ezeket az énekeket: a debreceni Kollégiumi Kántus, a Pasaréti Palló Imre énekkar, a Baár-Madas református gimnázium kórusa, a Soli Deo Gloria kamarakórus, és a Julianna református általános iskola gyermekkórusa. A felvétel 2002. január 16-án készült a budapesti Zeneakadémián Pálúr János orgonamûvész közremûködésével. A koncertet a tervek szerint elviszik számos református központba Sárospataktól Pápáig és a határon túli közösségekbe is.

gluck