Magyar Nemzet Online
2003 . :
Csak a zene létezik - A Cifra együttes története és repertoárja önmagában kuriózum
Két Erdélyből áttelepült falusi zenész Budapestre kerülve bandát alapít táncházas zenészekkel. Repertoárjuk természetesen alakul: eleinte a legszigorúbban ügyelnek arra, hogy csakis a régit, csakis az autentikusat. Aztán rádöbbennek: mi is az, hogy autentikus? Hiszen számos dallam eredete a műzenéhez vezet minket. S noha számukra most már nincsenek kategóriák, csak zene létezik, A tánc és a zene című lemezüknél mégis ügyeltek arra, csak autentikus megszólalású magyar és román dallamokat vegyenek fel.
Bizonyos dallamoknál, különösen a líraiaknál persze hallatszik a cigányzene és a mulatós nóták íze, de ez nem zavaró. Elvégre ha belegondolunk, a népzene eredeti közegében, a falvakban legalább annyira ismertek és kedveltek ezek a dallamok is, ezért a mulatságok és a lakodalmak elképzelhetetlenek nélkülük. Ha megkülönböztetjük is az igazi népzenétől (mert azért azt nem árt tisztázni, melyik népdal és melyik nóta), már régen a folklór szerves részévé vált a magyaros, népies műzene.
A Cifra összetétele, az idősebb hagyományőrző falusi zenészek – Szabó Viktor (hegedű), Csurkulya József (cimbalom) – és a fiatal budapesti táncházas muzsikusok – Bartha Ágoston (kontra), Langer Zoltán és Lelkes András (nagybőgő) – együttese önmagában kuriózum. Alkalmanként persze gyakran látni hasonlót, de más ilyen jellegű állandó felállásról nem tudok. Az is ritka, hogy egy autentikus népzenét játszó zenekar nyíltan vállalja a magyar nótát. Lemezük sem mindennapi.
A CD-n húsz, viszonylag rövid dallamot hallhatunk; elég széles képet ad az erdélyi román és magyar muzsikáról, belekeverve néhány közismert népdalt, mint például a Kis kece lányomat, a Csillagok, csillagok és A csitári hegyek alatt kezdetűeket. Bár a hangvétel nagyon tetszik, lágyabb, líraibb a táncházakban divatos „döngetős” stílusnál, hiányolom a hosszabb folyamatokat, amelyekből mindössze egyet-kettőt találni a lemezen. Különösen a verbunk tűnik rövidnek, mire igazán ráéreznénk a ritmusra, véget is ér a szám. Szabó Viktor hegedűjátékán érződik a mű- és cigányzene hatása, ugyanakkor minden stílusbeli sajátság a helyén van. A magyarpéterlaki korcsos például kifejezetten felejthetetlen adaptáció. Nagy kár viszont, hogy egy ilyen remek és sokszínű CD-nek ennyire elcsépelt címet adtak.
Csurkulya nagyon érzékenyen cimbalmozik, s mivel sokféle hangszerrel párosul muzsikája, a zenekar ügyesen kihasználja a hangszín-variációkat. Hol a tamburával, hol a hegedűvel, hol a tekerőlanttal, hol pedig önmagában jelenik meg a cimbalom. Bartha Ágoston tekerőjátéka is üdítően hat a sok vonósanyag mellett. Szabó Viktor a tölcséres hegedűt is bemutatja, igaz, még két percig sem szól, kár, hogy csak ilyen rövid időre használták ki ezt a remek lehetőséget. Sokszor már a lemez címe is beszédes, ez esetben viszont ez nem mondható el.
Kiss Eszter Veronika
|