"Úr lesz a Jézus mindenütt…"

Felejthetetlen élményben, lelki örömben volt része azoknak, akik zsúfolásig megtöltötték január 16-án este a budapesti Zeneakadémia sok hangversenyt és világhírű zeneművészt látott nagytermét. Nyugodtan mondhatjuk: egy nagy templomi gyülekezet volt itt együtt, melyben az volt a kivételes, hogy az éneklő kórusok és a hallgatóság, az öt talentumos orgonaművész - egy szív és egy lélek volt. Fönn a pódiumon és lenn a nézőtéren Budapest és környéke, annak reformátussága volt jelen, a tiszántúli testvéreket a Kántus képviselte.
"Az egyházi zene atmoszférájában... lehetőség nyílik arra, hogy a hangok egy felmutatni való eszmei lényeget sugalljanak, illetve lelki üzenetet illusztráljanak" - olvashatjuk Pálúr János orgonaművész sorait a hangverseny műsorlapjáról. Valóban: az ének versben, zenében elmondott imádság. Miközben áhítattal és csodálattal hallgattuk a kórusokat, az orgonazúgást - mindnyájan imádkoztunk és dicsőítettük az Urat.
Nem tisztem, hogy értékeljem zeneileg a kórusokat, az orgonán felhangzó műveket - megtette ezt a közönség sokszor felhangzó vastapsa. Ki kell emelnem azonban a legkisebbeket, a Julianna Református Általános Iskola gyermekkórusának szolgálatát. Alsó tagozatos kisleányok és fiúk álltak elől a színpadon és gyermekek szája által is dicsőíttetett Urunk, Istenünk. A tiszta gyermekhangok, a kipirult arcocskák, fénylő, a karmesterekre irányuló szemek, a lent ülő szülők fokozott figyelme és öröme, a közönség áhítata mind-mind páratlan élményt adott.
Ne feledkezzünk meg a genius lociról, a hely szelleméről. Itt játszott Lisz Ferenc, Dohnányi, Bartók, Kodály, itt vezényelt megannyi világhírű karmester és most - ami 40 éven át elképzelhetetlen lett volna - itt zengett a zsoltár és dicséret. Nemcsak kórusok énekeltek, hanem két zsoltár és két dicséret egy-egy verseit a közönség együtt énekelte az énekkarokkal.
Kik voltak, akik felejthetetlenné tették ezt az estét?
A debreceni Kollégiumi Kántus, a pasaréti Palló Imre énekkar, a Baár-Madas budapesti Református Gimnázium kórusa, a Soli Deo Gloria Kamarakórus és a Julianna Református Általános Iskola gyermekkórusa. Ennek sorrendjében a karnagyok: Berkesi Sándor, Draskóczi László, Arany János, Bódiss Tamás és Zakarné Szarka Zsuzsa voltak. Orgonán kísérte a kórusokat, és énekek között improvizációs műveket adott elő Pálúr János orgonaművész.
Végül, de nem utolsó sorban köszönet illeti a profi szervezésért Böszörményi Gergelyt, a Periferic Records és a "Zene a Periférián Koncertek" igazgatóját. Édesapja és nagyatyja szentesi lelkipásztorok voltak, édesanyja Hatolkay Kázmér volt kőbányai lelkész leánya. Befejezésül így szólt az ünneplő és hálás közönséghez: "Szándékaim szerint elvisszük a hangversenyt Sárospatakra, Debrecenbe, Kecskemétre, Szentesre, Pápára és a határon túli legnagyobb református közösségekbe; Kolozsvárra, Újvidékre, Kassára, Pozsonyba és Kárpátaljára. Megfelelő hazai támogatás esetén az ottani bevételt teljes egészében a helyi református egyházközösségnek ajánljuk fel. Jövő januárban pedig újra itt találkozunk". Így legyen!

Kálmán Péter