Szürkületi színek

Tarr Béla filmjeirôl felületesen nyilatkozók úgy látják, hogy mindent elborít az örök szürkeség. Borús egek, sár, esô veszi körül alkotásainak
figuráit. Kétségtelen, hogy elmélyülés kell ahhoz, hogy e nem könnyû filmek belsô színeit észrevegyük. És ehhez nagyban hozzájárul egy-egy modern, mégis
közérthetô és befogadható zene, amely valósággal hozzánô a képekhez.
Víg Mihály egyike azoknak a 80-as években felbukkant magyar alternatív muzsikusoknak, akiknek hitelességéhez, ôszinteségéhez ma sem fér kétség. Az
Eszkimó asszony fázik által halhatatlanná tett Trabant, majd a Balaton frontembere sosem kötött kompromisszumokat, nem adta el magát több tál
lencséért sem, viszont zenészként, íróként máig érvényes értékeket teremtett egy sajnos nem kellôképpen gondozott magyar kulturális örökségen belül.
Munkásságának egyik legfontosabb része éppen a Tarr Bélával való közel 20 éves együttmûködés. A most megjelent, 75 perces CD-n négy nagy Tarr-film, az
Ôszi almanach, a Kárhozat, a több mint hétórás Sátántangó és a számos díjat nyert Werkmeister-harmóniák zenéje hallható. (Kár, hogy a két rövidfilm, az Utolsó hajó és az Utazás az Alföldön zenéje lemaradt - ezt a két alkotást még kevésbé forgalmazzák itthon, jellemzô, hogy e sorok írója is Párizsban látta ôket egy Tarr-retrospektíven). A Sátántangó különösen Víg Mihály filmje, hiszen Krasznahorkai László regényének filmváltozatában ô alakítja a titokzatos prófétát, Irimiást, alighanem magyar mozitörténeti klasszikussá válva. És a zenék? Tulajdonképpen egyszerû, szinte minimalista zenék, még annál is lecsupaszítottabbak, mint nagy amerikai kollégájának, Philip Glassnak a mûvei, de ezek a szinte semmitmondó hangok óriási emberi feszültségeket, drámákat takarnak és fejeznek ki. Ha figyelmesen hallgatjuk e négy film darabjait, (nem háttérként, az a lemez iránti bûntett!), maguk a
képsorok is megelevenednek, még azoknak is, akik legfeljebb részleteket láttak Tarr filmjeibôl.
A lemezen Víg Mihály régi hûséges társaival együtt játssza e filmzenéket, köztük Kamondy Ágnessel, aki a maga nemében ugyanolyan fontos figurája volt/van a magyar alternatív kulturának, mint Víg, és ugyanolyan hiteles is maradt az évtizedek során.

gluck