(Nem) Periferiális gitárfesztivál
Ahol szabadon szárnyalhat a fantázia

MOM - Csörsz utca. Van, akinek régi koncertek jutnak róla eszébe, másoknak a bevonulás. Most megint az előző műfaj éled fel: a Koncertek a periférián című sorozatban január 12-én pénteken gitárfesztivál lesz, két remek főszereplővel. A hollandiai születésű Anandot ismerik kevesebben: a barna, mosolygós fiatalembernek a közelmúltban jelent meg a Periferic Records-nál A Man"s Mind című lemeze, amelyen virtuóz szólóit olyan muzsikusok kísérik, mint Póka Egon vagy Tobola Gyula, az Ossián és a Fahrenheit volt dobosa. A cím és a muzsikus származása ellenére ne valamiféle keleti meditatív zenét várjunk, hanem inkább annak a vonalnak modern továbbvitelét, amelyet annak idején két amerikai-olasz húrmágus, Joe Satriani és Steve Vai kezdett el, anélkül, hogy olcsó virgázásokban veszne el.
Varga János neve idestova harminc éve él a magyar progresszív rock kedvelőinek tudatában. Még a 70-es években tűnt fel, a szegedi Angyalok (Vági-ÉK)nevű együttessel, amely magja volt a későbbi Eastnek. (Innen a régi ismeretség mai kiadójával, a hódmezővásárhelyi Böszörményi Gergellyel). A manapság hosszú őszülő szakállával kicsit a ZZ Top-fiúkra emlékeztető Varga már akkor otthonosan mozgott minden műfajban a rock-tól a free jazz-ig, és később sem ragadt le egy irányzatnál. Vett részt gitárpárbajban, olyan, nem éppen habkönnyű kísérletekben, mint az Art Reactor, a Crack Orchestra, vagy a Cik-Cakk Company, dolgozott együtt Mandel Róberttel az Electrotary-ban, jelent meg Into The Light címen szólólemeze, jelenleg pedig a Hobo Blues Band tagja (is), láthattuk - hallhattuk őt a Hobo-karácsonyon a Pecsában. Jelenlegi saját formációját Janos Varga Projectnek hívják (csak ez utóbbi szót lehetne feledni...), lemezének címe Wings of Revelation 1, azaz a Jelenések szárnyai. Remélhetően lesz folyatása. "Ez a zene lépcső egy olyan világba, ahol szabadon szárnyalhat a fantázia, ahol a zene hullámainak semmi sem szab határt, ahol találkozik a múlt és a jelen" - írja a szerző a borítóra. Társa Király István dobos (szintén volt East), és Lengyel Zoltán billentyűs. Nehéz meghatározni a lemez stílusát, mivel Varga ujjai - és képzelete - valóban igen szabadon száguldoznak. Furcsa, hogy őt nem említik a nagy túlélők között, pedig kompromisszum-mentes pályafutása mindenképpen tiszteletre méltó. Fejlődése még inkább.

gluck