Lehet-e külföldön értékesíteni az igényes magyar könnyûzenét? Igényli-e a magyar közönség a progresszív muzsikát? A megszûnt egyetemi klubok helyett lesznek-e új centrumai a szervezett zenei életnek? E kérdésekre kerestük a választ Böszörményi Gergellyel, a Periferic Records kiadó igazgatójával.

A Periferic Records és koncertszervezôje, a Stereo Kft. az elmúlt években egyre több hazai kortárs, folk-, etno-, dzsessz-fúziós, art rock és progresszív zenésznek ad megjelenési lehetôséget. 1993-as indulása óta a vállalkozás kétszáznegyven zenészével és több mint száz kiadványával Magyarország zenei életének meghatározó tényezôje lett. Kizárólag a hazai, a magas mûvészi értékek elkötelezettje. A progresszívrock- és dzsesszprodukciók mellett egyre több autentikus népzenei CD-t adnak ki. S bár az alternatív zene nem tartozik a profiljukba, a Korai Örömmel vagy a Vágtázó Halottkémekkel kivételt tettek. Kérdésünkre, hogy életképes-e egy, a kortárs és progresszív zenét felkaroló vállalkozás, Böszörményi Gergely így válaszolt:
– Harminc országban forgalmazzuk kiadványainkat. Köztük legnépszerûbbek a Solaris és a szimfonikus rockzenét játszó After Crying. Nagy a kereslet a délszláv és magyar népzenét játszó együttesek iránt is. Úgy vélem, az eltelt kilenc év alatt a Periferic Records már bizonyította, hogy elsôsorban mûvészi értékû produkciókkal is megéri foglalkozni. Elsôdleges célunk az értékmegôrzés, a magyar zenei hagyományok megörökítése és népszerûsítése. Akkor is támogatunk produkciókat, együtteseket, ha nem a kiadóhoz tartoznak – ilyen például a Ghymes zenekar.
A Periferic Records külhonban sikerrel szereplô mûvészeit a kiadó a Zene a periférián koncertsorozatban igyekszik itthon is népszerûbbé tenni. A színvonalas progresszív és folkzenekarok találkozóját a MOM-ban, a Budai Parkszínpadon és a Petôfi Csarnokban rendezték meg. A Colorstar, az Ágens és Bálványos társulat, az Ágoston Kollektíva, a Varga János Projekt, a Musical Witchcraft és Anand a fenti helyszíneken, a Zeneakadémián pedig az After Crying, a Ghymes, Ivánovics Tünde és a Kerekes együttes mutatkozott be. „A zene Isten szívverése, lélegzése, vérének zúgása. Hangokkal, színekkel, formákkal, szavakkal, bármivel fölidézhetjük” – vallja az After Crying. Külföldi elismertségük ellenére a hazai közönségnek kevésbé cseng ismerôsen a nevük.
– Töretlenül hiszem – mondja Böszörményi Gergely –, hogy ennek a formációnak a muzsikája és mondanivalója mindazokat gondolkodásra készteti, akik a világ sorsát jobbítani szeretnék. Az elmúlt évek közös turnéi során azt tapasztaltam, hogy zenéjük határokat áttörve, minden zenekedvelôhöz szól. Elsô nagy sikerüket a kilencvenes évek közepén Venezuelában könyvelhették el, ahol a helyi szimfonikusokkal adtak hangversenyt. 2000-ben a Zeneakadémián, illetve tavaly novemberben, 15 éves jubileumuk alkalmából a MOM-ban adott koncertjeikkel is bizonyították, hogy a világ kortárs zenei örökségének elválaszthatatlan részei.
A kiadó-koncertmenedzser tervei szerint egy nagyobb befogadásra alkamas hely állhat nemsokára a kortárs folk- és világzene rajongóinak rendelkezésére:
– A Petôfi Csarnok (PeCsa) szabadtéri színpada és színházterme ideális helyszín lehetne elôadásainkhoz. Szándékaink szerint az egykor pezsgô fôvárosi könnyûzenei klubokat is újraszerveznénk. Komoly fogyatékossága zenei életünknek, hogy az évtizedekig sikeresen mûködô egyetemi zenekörök megszûntek. Ma csak a DJ-k jelentik a zenei élet „szervezettségét”.
A kiadóigazgató úgy véli, hogy ugyan továbbra is népszerûek a nagy rendezvények, ám ezek az eredetileg összmûvészeti és a meghatározó értékeket közvetítô fesztiválok fogyasztói ünnepbe, öncélú buliba csapnak át. A támogatási és kultúrafinanszírozási rendszerben lévô ellentmondások és logikátlanságok miatt sok tehetséges muzsikus, etno-, kortárs és világzenét játszó formáció kénytelen önmagát menedzselni. Amennyiben igényességükbôl nem akarnak engedni, ritkábban jelenhetnek meg, és így könnyen a zenei élet perifériájára sodródnak. Pedig a nemzetközi tendenciáktól eltérôen a magyar világzenét jellemzôen komolyzenei ismeretekkel rendelkezô muzsikusok mûvelik.
Harmincéves lemezlovasi, klubvezetôi és menedzseri tapasztalatai alapján Böszörményi Gergely a legsúlyosabb gondnak azt tartja, hogy Magyarországon nem mûködik a tehetségeket támogató mecenatúra. A magyar dzsessz, a régi zene, a népzene nem busás haszonra áhítozó szponzorokat, hanem hosszú távra gondolkodó mûvészetpártolókat igényelne.
– Bár az After Crying, a Solaris, a Rumblin’ Orchestra és a többiek híre New Yorktól Rio de Janeiróig bejárta az egész világot, mégsem akadt egyetlen magyar támogató, illetve más koncertszervezô cég a Periferic Recordson kívül, amely turnét szervezett volna nekik – sorolja a nehézségeket az igazgató. – Miért kell még mindig ötezer kilométert utazni nekik ahhoz, hogy észrevegyék egyediségüket? A mûvészetpolitika okozta konfliktusokat néven kellene nevezni, és a független kiadóknak együttesen kellene megoldást találniuk. A mindenkori mûvészetpolitikától jogosan várják zenészeink, hogy kiadványaikat és koncertjeiket támogassa. Külföldi kritikák egyenesen a bartóki örökség továbbhagyományozóinak tekintik például a Vujicsics és az After Crying zenekart. Megérzik bennük a magyar népzene lüktetését, a virtuozitást és progresszivitást. Lehetetlen ilyen értékek mellett elmenni. Akkor is megcsinálok egy ilyen lemezt, ha elôre tudom, hogy veszteséges lesz. Évek óta kilincselek, hogy mûvészeink fellépéseit, telt házas koncertjeit a médiumok sugározzák – mindhiába. Ha nem örökítik meg jelenünk zenei kultúráját, akkor nem is lesz mit megmutatni a jövô generációinak!
A Zene a periférián koncertek ötéves hagyományát klubjellegû rendezvényekkel is bôvíteni szeretené a Periferic Records. Természetesen ez hálózat és intézményrendszer nélkül nem jöhet létre. A PeCsa menedzsmentjével a napokban is folynak az egyeztetések a kéthetenkénti fellépések lehetôségérôl. Számos rendezvényötlet vár megvalósítására. Böszörményi Gergely az ôszre tervezi a Budapest artrock-fesztivál és egy testvérnemzeti összmûvészeti találkozó megrendezését. Kiemelkedô eseménynek ígérkezik a szeptember 11-i amerikai terrortámadás évfordulójára szervezett, Önvizsgálat és megbékélés napja elnevezésû rendezvény a PeCsa színpadán, melyen fellép Török Ádám és a Mini, Vedres Csaba (ex-After Crying), valamint az After Crying új kompozícióival. Minden embernek szüksége lehet évente legalább egyszer arra, hogy megálljon és megbékéljen saját magával, sorsával, embertársaival. Ez a koncert alkalom lehet arra, hogy egyformán és különbözôképpen élô és gondolkodó emberek együtt lehessenek békében – véli Böszörményi Gergely.
– Százhat CD-vel büszkélkedhetünk, továbbá hat zenei anyag megjelenése van folyamatban. Évente mintegy 22 kiadvánnyal jelentkezünk – foglalja össze a vállalkozás eredményeit az igazgató. – A magyar zenei kincsek megôrzéséért dolgozunk. Jómagam e missziónak vagyok a megszállottja.

Szederkényi Éva