Új Színház, Budapest
2002 október 19.
"Trombitákkal, kürtökkel, harsonákkal hegyeket lehet megmozgatni. Mesélhetnének errôl az angyalok, a hét jajjal, mesélhetnének Jerikó falai, a bevonuló gyôztesek a diadalkapuk alatt, úgy, mint a halálba menô gladiátorok, de még a békebeli cselédek is, akik a vasárnapi korzón a rezesbanda hangjaira álmodoztak fehér lovas hercegekrôl, és nem tengernagyokról, akik tetemre hívnak bûnös városokat.
És ha ezek a rézfúvósok billentyûkkel, dobokkal, csellóval, gitárral találkoznak egy olyan médiavízió közepette, amelyhez képest Orwell, Burgess látomásai ártatlan óvodás gyerekrajzok, akkor fogalmunk lehet arról, miként burjánozhatott a saját gondolatait követni képtelen Antonin Artaud agyában a "kegyetlen színház" eszméje, zenében, vetített képekben, rock-ban, jazz-ben, kortárs kamarában és idômértékes versekben megtestesülve." (Göbölyös László)
|
A fesztivál honlapja
.jpg)
