Fassang László orgonista-zongorista és Vincent Lê Quang szaxofonos a Párizsi Conservatoire improvizációs osztályában ismerkedett össze. Azóta is szoros barátság és különleges zenei cinkosság fűzi egymáshoz e két született improvizátort. Közönségtől illetve helyszíntől függően, beskatulyázhatatlan rögtönzéseik a pillanatnak szólnak, felváltva vadak és gyöngédek, erejüket pedig e két páratlan zenész belső világából merítik. Különféle zenei műfajok szintézisén keresztül (klasszikus, jazz, tradicionális zene) Fassang László és Vincent Lę Quang az orgona (vagy a zongora) alig sejthető mélységeit is kiaknázzák a legváratlanabb módon, hogy ezáltal is még jobban meglepjenek bennünket.

"Mielőtt elkezdünk együtt játszani, az izgatottság ellenére biztonságban érezzük magunkat. Tudjuk, bármi történik, a másik ott van, és nem hagyja, hogy a zenei folyamat megtörjön. Bíznunk kell egymásban, ahogyan a légtornászoknak is, hogy társuk karjai, lábai mindig a kellő időben ott lesznek és nem engedik a zuhanást. Improvizálás közben olyan, mintha az adott pillanat tágulna ki, mintha zenei ösvények végtelensége nyílna meg előttünk. Mindezek ellenére az igazán ihletett improvizációk hallgatása közben mégis azt érezzük: ez csak így történhetett. Az improvizációs játék során nem törekszünk arra, hogy egy előre meghatározott stílust kövessünk, engedjük, hogy a zenei folyamat határozza meg az irányt, mintha mi a zene belső akaratának afféle közvetítői lennénk. Bár nem lehet tagadni, hogy a saját zenélési gyakorlatunkból adódnak bizonyos automatizmusok. Az igazi célunk mégis: felvetni zenei gondolatokat és szabadon engedni őket." - Fassang László és Vincent Lê Quang

Fassang László - zongora
Vincent Lê Quang - szoprán szaxofon